Wobbler

ez típusú műcsali lehet : úszó, felszíni, floating, topwater; mélyretörő, sinking; lebegő, suspending; egyrészes, kétrészes; csörgős; terelőlapát vagy nyelv nélküli, törtcsőrű; sósvizi, saltwater;pop,popper, plug; anyaga műanyag vagy balsafa....

Az állat- és növényvilágban a különböző fajokat, családokat jellegzetességeik, tulajdonságaik szerint különítik el egymástól, illetve sorolják hasonló, vagy azonos jellemzőkkel rendelkező csoportokba. A jellegzetességek és tulajdonságok alapján összeállított határozó segítségével pedig már nem csak a tudósok és a szakemberek, hanem bárki képes megállapítani az egyed hovatartozását. Például amikor a horgász kifog egy halat, gyakorlatilag a küllemi tulajdonságai alapján eldönti, mintegy meghatározza, melyik fajhoz tartozik. Ez legtöbbször pillanatok alatt, ránézésre megtörténik, máskor, egymáshoz jobban hasonlító fajok esetében bizonyos jellemző tulajdonságok ellenőrzését kívánja meg. Például a süllő és a kősüllő elkülönítésének leggyakrabban alkalmazott módszere az ebfogak, vagy kapófogak meglétének az ellenőrzése.

Elméletileg hasonló módszerrel a wobblereket is be lehetne sorolni olyan csoportokba, ahol a tulajdonságok és jellegzetességek szerint különítenénk el a különböző típusokat, és a horgász, amikor kézbe vesz egy wobblert ránézésre, vagy egy wobblerhatározó alapján pontosan meg tudná állapítani, mire is való az a wobbler. Első pillantásra ez nem is tűnik nehéz feladatnak, hiszen például egy kétrészes felszíni, és egy egyrészes, úszásból mélyretörő wobbler között szembetűnő a különbség. Másik két wobbler viszont kísértetiesen hasonlíthat egymásra, előfordulhat, hogy csak a gyártó cég és a típus elnevezése különböző, minden más tulajdonság és jellegzetesség szinte teljesen azonos. Ez persze lehet a véletlen műve, de nem kizárható a sikeres típusok tudatos másolása sem. Emellett a wobblerek pontos meghatározása és besorolása azért is nehéz kérdés, mert nagyon sok tulajdonság kombinációjából alakul ki egy bizonyos wobbler. Sőt az is előfordul, hogy teljesen eltérő tulajdonság-kombinációk végeredményben teljesen hasonlóan működő és viselkedő wobblert eredményeznek.

A problémák és a nehézségek ellenére azért nekiálltam, hogy rendszerezzem a wobblereket, csoportosítsam őket bizonyos tulajdonságaik, illetve tulajdonság-csoportjaik alapján. Nem állítom, hogy tökéletesre sikerült ez a kis wobblerhatározó, nem állítom, hogy ez alapján egy feliratok nélküli, ismeretlen wobblerrről pontosan meg lehet állapítani, hogy milyen gyártmány, és milyen típus, de úgy gondolom, hogy mindenképpen segít eligazodni a világukban, és rávilágít azokra a jellemző eltérésekre, amelyek annyira változatossá, annyira különbözővé teszik őket. A csoportosítások persze ez esetben is szubjektív alapon történtek, ezért nem lehetetlen hogy valamely szempont kimaradt. Ezzel együtt remélem, sikerül megkönnyítenem a wobblerek megismerését, és természetesen abban is bízom, hogy ezzel segíthetek választani a boltban, és segíthetek a vízparti kiválasztásban is.

 

(Fotó: Flyfish)

 

Egy wobblert kézbe véve alakja, formája, nyelvének (terelőlapjának) állása és mérete szerint, valamint a gyártó által feltüntetett adatok alapján nagyon sok következtetést vonhatunk le a későbbi működésre. A gyártók maximálisan próbálják segíteni a wobblerek kiválasztását, egyre több fontos tulajdonságot igyekeznek feltüntetni a katalógusokban, a csomagoláson, sőt a legfontosabbakat néha magán a wobbleren is:

1. Méret

Méret alatt a wobbler testének hosszát értjük. A nyelv (terelőlap) ebbe nem számít bele. A wobblerek méretét általában centiméterben, vagy az amerikai típusokon inchben (jele: ˝ ) adják meg. Egy inch körülbelül 2,5 cm.

2. Tömeg

Ezt grammban vagy az amerikai típusokon unciában (ounce, rövidítése: oz.) adják meg. Egy uncia körülbelül 28 gramm, ezért a wobblerek tömegét legtöbbször egynél kisebb törtszám jelzi, például ⅜ oz.

3. Típus

Ez legtöbbször fantázianév, régen egy név egy típust jelentett, ma már egyre gyakoribb, hogy a típuson belül változatokat is készítenek. Sok típusnak van például úszó és süllyedő változata is. Ezt például, ha nem tüntetik fel a csomagoláson, ránézésre aligha lehet meghatározni.

4. Úszás

Úszási tulajdonság alatt azt értjük, hogy a wobbler mit csinál a vízben, vontatás nélkül. Eszerint a wobblerek döntő többsége úszó (floating), vagy süllyedő (sinking). Előfordul néhány lebegő (suspending) típus is.

5. Merülés

Fontos adat a wobbler merülési mélysége. Ez jelzi, hogy egyenletes vontatás mellett a wobbler hol, mennyivel a felszín alatt, melyik vízrétegben jön. Ez alapján a wobbler lehet teljesen felszíni, azaz vontatás közben sem megy a víz alá. Ezt általában a „topwater” felirat jelzi. A merülési mélységet az európai gyártók általában méterben, az amerikaiak lábban (jele: ’ ) adják meg. Egy láb körülbelül 30 cm. A merülési mélység persze függ a vontatási sebességtől is, ezért egyes gyártók egy intervallumot tüntetnek fel, mások a lehetséges maximumot adják meg, megint mások pedig egy meghatározott vontatási sebesség melletti merülést határoznak meg.

6. Szín

A wobblerek színeire nincs egységes jelölés, a gyártók különböző, számokból vagy betűkből álló kódokat használnak. A természetes, vagy közel természetes színek mellett több összetett, kitalált színt is alkalmaznak, ezeket általában fantázianévvel illetik. Előfordul, hogy a színt nem kóddal jelölik, hanem kiírják a nevét a csomagolásra. Újabban terjed az élethű, fénykép alapú, és a hologram-szerű, térhatású színezés is.

 

 

7. Horogméret

Elsősorban az amerikai típusokon tüntetik fel, egyértelműen utal azoknak a halaknak a méretére, amelyek kifogásához a wobblert tervezték, illetve ajánlják.

Ez az adat csak a katalógusokban jelenik meg, csomagoláson még nem találkoztam vele.

8. Sósvíz

Mind a katalógus, mind a csomagolás feltünteti, ha a wobblert tengeri horgászathoz tervezték (saltwater). A tengeri horgászatra való alkalmasságot egyébként a horgok és a kulcskarikák minősége is egyértelműen jelzi. A fő különbség ugyanis nem a tengeri és az édesvízi halak zsákmányszerzési szokásai és viselkedése között keresendő, hanem a sós-, és édesvíz fémekre gyakorolt kémiai hatása közötti eltérésben. Az édesvízi horgászatra való alkalmasságot nem tüntetik fel külön, és ez teljesen logikus, mert a tengeri modellek a szűkebb kategória, édesvízben minden wobblerrel lehet horgászni.

9. Halfaj

Több cég ajánlja a típusait bizonyos halfajokhoz, ezt csak a katalógusokban tüntetik fel. Ez persze sok esetben szubjektív ajánlás, ennél a tapasztalat, és a hasonló vízterületen ugyanarra a halfajra horgászó horgásztársaink ajánlása sokkal többet ér. Ezzel persze nem a cég ajánlását akarom leszólni, de látni kell, hogy a különböző országok, sőt kontinensek halfaunájának az eltérései miatt ezek a gyártó részéről tett ajánlások nem mindig helytállóak a magyar viszonyok között. Olyan példát is lehet hozni, hogy egy nálunk nem létező halfajhoz kialakított wobbler bizonyult itthon sikeresnek, de olyat is, amikor az ajánlás ellenére sem volt igazán telitalálat egy wobbler az adott halfajhoz.

10. Módszer

Aránylag ritkán, de előfordul, hogy egy-egy wobblert meghatározott horgászmódszerhez fejlesztenek ki. Ilyen módszer lehet például a sleppelés, vagy trollingolás. Ezek lényege, hogy nem az orsó tekerésével mozgatjuk, húzzuk be a wobblert, hanem mozgó csónakkal húzzuk magunk után. Vannak wobblerek, amelyek csak ilyenkor, a hosszú távú, egyenletes vontatás során kelnek igazán életre, ilyenkor mozognak szépen, ilyenkor válnak fogóssá.

A másik, speciálisan kialakított wobblert igénylő módszer a mártogatás. Az ide tartozó wobblerek már ránézésre könnyen elkülöníthetőek a többitől, teljesen külön csoportot alkotnak.

A módszer-specifikusságot a gyártó általában feltünteti a csomagoláson, vagy utal rá a katalógusban.

 

Tágabb értelemben ezt a 10 tulajdonságot nevezhetjük a wobblerek alaptulajdonságainak. Szűkebb értelemben az alaptulajdonságok mindössze a típus, a méret és a szín. Ezt a három tulajdonságot a legtöbb gyártó ugyanis feltünteti a wobbler kódjában, esetleg magán a wobbleren is. Ez a kód általában betűkből (betű-csoportokból) és egy számból áll. A kód szerkezete nagyjából egységes, az első betű, vagy betű-csoport a típust jelöli, ezután következik egy szám, ez adja meg a hosszt, majd végül ismét egy betűcsoport, ami a színt határozza meg.

 
Az alaptulajdonságokon kívül a wobblereknek sok egyéb, nem kevésbé fontos tulajdonságuk is van. Ezeket azonban nem szokás feltüntetni sem a katalógusban, sem a csomagoláson, egyrészt talán azért, mert ránézésre teljesen nyilvánvalóak, másrészt pedig azért, mert az alaptulajdonságok valamelyikéből logikusan következnek. Ezen tulajdonságok alapján is lehetséges a wobblerek különböző csoportokba sorolása.

A csoportosítás egyik fontos szempontja lehet a wobbler anyaga. A wobblerek sokáig szinte kizárólag fából készültek, ma is több cég használ fát a wobblerek testének a kialakításához. A másik, napjainkban egyre jellemzőbb lehetőség a műanyag. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai, de egyértelmű és objektív rangsort felállítani a két anyag között véleményem szerint nem lehet. A fából készült wobblerekkel szemben megfogalmazott leggyakoribb kifogás a fokozott sérülékenység, mert az egyre javuló felületkezelések ellenére a süllő ebfoga bizony átüti a védőréteget, és nyomot hagy a wobbleren, egy nagyobb csuka pedig akár szét is rághatja fárasztás közben a wobblert. A műanyagból készült wobblereknek viszont az a problémájuk, hogy a vontatószem és a horogtartó szemek sok wobbler esetében nincsenek összekötve egymással, és előfordulhat, hogy egy erősebb hal fárasztás közben kitöri valamelyik szem beültetett rögzítését, és elmegy. A wobbler testének anyaga mellett jellemző lehet egy-egy típusra a nyelv (terelőlap) anyaga is. Ez legtöbbször műanyag, néhány esetben fém.

Az is jellemző tulajdonsága egy wobblernek, hogy csörög-e, vagyis az üreges testben vannak-e golyók, illetve mennyi és mekkora golyó helyezkedik el a testben. Vannak típusok, amelyekben egy nagyobb golyó van, másokban több kisebb, megint másokban kicsik is, meg nagy is. A plusz rezonanciakeltésen túl a golyóknak, főleg a nagyobb golyóknak fontos szerep jut a wobbler dobhatóságának javításában is. A kis tömegű, aránylag nagy felületű wobblerek hajlamosak voltak rá, hogy kalimpáljanak, vagy megpördüljenek a levegőben, ezzel is csökkentve az amúgy sem vészesen nagy dobástávolságot. Ma már több gyártó is úgy helyezi el a legalább az egyik golyót, hogy az dobáskor a wobbler farok részében helyezkedjen el, ezzel megváltoztatja a wobbler súlyelosztását, és kalimpálás, illetve pörgésmentes dobást tesz lehetővé. Vízre érés után ez a golyó visszagurul a wobbler középső részébe, és eredeti funkciója szerint ide-oda verődve erősíti a wobbler rezonanciáját. A golyós wobblerekről fontos megemlíteni, hogy akár az is előfordulhat, hogy a golyók által keltett erős rezgés egyes halfajokra riasztóan hathat. Ez főleg ezeknek a wobblertípusoknak az igen gyors behúzásakor fordulhat elő. Ilyenkor a golyó hangos zörgését már messziről jól hallja a horgász is. Golyót, vagy golyókat, egyébként legtöbbször az eleve üreges testű műanyag wobblerekbe tesznek.

A következő fontos tulajdonság a test részeinek száma. Eszerint megkülönböztetünk egyrészes, kétrészes, sőt elvétve akár háromrészes wobblereket. A legtöbb wobbler egyrészes. Az egyrészes és kétrészes wobblereket összehasonlítva a kétrészesek jobban, intenzívebben mozognak. Ebből adódó előnyük, hogy már rendkívül lassú bevontatási sebesség mellett is jól életre kelnek, viszont hátrányuk, hogy gyors vontatás mellett, vagy gyors vízben, az áramlás ellen húzva őket, hajlamosak túlmozogni magukat, és ez már riasztóan is hathat a halakra. Gyorsan áramló vízben, vagy gyors bevontatáshoz célszerű egyrészes, kis felületű nyelvvel szerelt wobblert választani.

A különböző tulajdonságok, vagy alkotórészek egymáshoz való viszonya alapján is csoportosíthatjuk a wobblereket. A legkézenfekvőbb, és az alkalmazási lehetőségeket legjobban jellemző csoportosítási lehetőség, ha a terelőlap és a vontatószem elhelyezkedése alapján hozunk létre csoportokat. Ezen az alapon könnyen, ránézésre sorolhatjuk be a wobblereket a különböző csoportokba, és az egyes csoportok nagyjából a felhasználási lehetőségek szerint is elkülönülnek:

 

1. A wobblernek semmilyen terelőlapja sincs, a vontatószem a wobbler orrán van.

Ebbe a csoportba úszó és süllyedő változatok egyaránt tartozhatnak, bár a múltban jellemzően csak úszó típusok alkották a csoportot. Az úszó változatok, mivel nincs terelőlapjuk, teljesen a felszínen jönnek. Ezeket az úszó változatokat főleg a tengeri horgászatban alkalmazták, a „kutyasétáltatás” (walk-the-dog) elnevezésű módszerhez. Ebből adódik, hogy az ebbe a csoportba tartozó wobblerek nevében gyakran előfordul a „walk”, vagy a „dog” szó. A magyar viszonyok között inkább az úszó egerek, vagy más kisemlősök imitálására használható. (Akár a módszert is átnevezhetjük egerészésnek, és ez legalább a horgászat kereső jellegére is utal…)

Az újabban megjelenő süllyedő változatok elsősorban az édesvizekben alkalmazható, kis súlyú, de aránylag nagy méretű pilkerek hiányát pótolták sikeresen.

Ezek a wobblerek nagyon mérsékelten mozognak, mozgásuk rezonanciája a támolygókanalakéhoz áll legközelebb, a leadott rezgések erősítésére több változat is golyóval szerelt.

 

2. A vontatószem a wobbler orrészén kiképzett homorulatban helyezkedik el. Wobblerekre jellemző terelőlapjuk nincs.

A csoportba tartozó összes wobbler teljesen a felszínen jön, és helyesen vontatva hangot ad. Ez a hangkeltés a legfontosabb tulajdonságuk. Jellemzően a felszínen ugráló békát, esetleg a vergődve csobogó kishalat imitálják. Hátsó horguk gyakran légyszerű. Néhány típus golyóval, vagy golyókkal is rendelkezik.

A homorulattal rendelkezőket szakaszosan, rángatva kell vezetni, ekkor cuppogó, puttyogó hangot hallatnak.

Egyes típusoknak a vontatószem felett van egy homorú terelőlapjuk. Ez a hangkeltésen kívül a wobbler orrát minden rántásnál kiemeli a vízből.

Néhány típusnak nincs meg még a homorulata sem, ezeknek az orr-része az előző csoportot idézi, azonban a farok részen, a hátsó horog előtt egy kis propeller helyezkedik el, ennek a forgása adja a hangot.

A külföldi katalógusokban általában „pug”, „plug” vagy „pop”, „popper” néven szerepelnek, a magyar viszonyok között elsősorban csukára és domolykóra váltak be.

 

3. A vontatószem a wobbler fejrészének a tetején helyezkedik el, a fejrész az orr és a vontatószem között lapos, gyakorlatilag ez tölti be a terelőlap szerepét.

Ebbe a csoportba két változat tartozik:

a) A wobbler közelítőleg hal alakú, szinte kivétel nélkül műanyag, testének a belsejében golyók vannak. Merülési tulajdonságait tekintve mindig süllyedő. Vontatás során is mozog, de speciálisan mártogatásra fejlesztették ki. Függőlegesen emelgetve is szépen mozog, akár lékben is alkalmazható.

   

b) A wobbler enyhén hajlított, banán alakú, általában úszó, esetleg úszásból mélyretörő. Anyagát tekintve egyaránt lehet fa és műanyag, a műanyagból készült változatok is csak ritkán golyósak. Alakjára utaló elnevezése: banánwobbler. Elsősorban csukázásra használható, de a kisebbekkel remekül lehet sügerezni is. Nagyon kis tömege, és ívelt alakja miatt nehezen dobható.

 

4. A vontatószem a wobbler orrán, a terelőlap a wobbler állán helyezkedik el, a terelőlap ritkán szélesebb a wobblernél.

Jellegzetesen kishal alakú, formájukat tekintve döntően hosszúkás, esetenként karcsú wobblerek tartoznak ebbe a csoportba. Voltaképpen ez az első, az eredeti, a klasszikus wobbler forma. Ilyen wobblere szinte kivétel nélkül az összes gyártónak van. Ebben a csoportban figyelhető meg a legnagyobb változatosság. Az ide tartozó wobblerek lehetnek egy vagy kétrészesek, készülhetnek fából és műanyagból, vannak közöttük úszók és süllyedők, lehetnek akár golyósak is. A hosszabbakra jellemző a három horog.

Méretüktől és típusuktól függően bármely halfajra eredményesen alkalmazhatóak.

 

5. A vontatószem és a terelőlap a wobbler orrán helyezkedik el, a terelőlap tört, egy részének a síkja majdnem függőleges, azaz közel merőleges a vontatási irányra. A vontatószem általában a terelőlap függőleges részéből áll ki.

Ebbe a csoportba is aránylag sok típus tartozik. Ezek többsége is kishal alakú, de formájukat tekintve a hosszúkás alak mellett megjelennek a magas, oldalról enyhén lapított testű wobblerek is. Ennek a csoportnak a tagjai is nagy változatosságot mutatnak. Itt is előfordulnak úszó és süllyedő, egy és kétrészes változatok. Ezek is készülhetnek fából és műanyagból egyaránt, és lehetnek golyóval szereltek is közöttük.

Az előző csoporthoz hasonlóan, ebből a csoportból is lehet minden halfajra eredményes, fogós wobblert választani.

 

6. A terelőlap hosszan előrenyúlik, a vontatószem a terelőlapból áll ki. A terelőlap legnagyobb szélessége jelentősen meghaladhatja a wobbler szélességét, a terelőlapban a vontatószem előtt súly is lehet.

A csoport tagjai nagyjából hal alakúak, általában kerekdedek, vagy magasak, és csak ritkán hosszúkásak. Szinte kivétel nélkül mélyretörők. Régen ebben a csoportban nem voltak süllyedő wobblerek, napjainkra viszont már ilyenek is szép számmal fordulnak elő. Erre a csoportra az előző kettőnél jellemzőbb a műanyag test, és a testben elhelyezett golyók. Az utóbbi időben már az első kétrészes változatai is megjelentek az ide tartozó wobblereknek.

Ez a másik klasszikusnak számító forma, ilyen wobblere is van szinte minden gyártónak. Ez a csoport is nagy változatosságot mutat, és ebben is találni bármely halfaj horgászatához wobblert.

 

Ha a típusválaszték alapján próbálom rangsorolni a csoportokat, a legtöbb típus minden bizonnyal az utolsó, 6. csoportba tartozik. Ezt alig lemaradva követi a 4. csoport, a harmadik helyen nagyjából holtversenyben áll a 2. és az 5. csoport, a maradék kettőbe nagyságrendekkel kevesebb típus tartozik. A magyar vizek sajátosságai, és a horgászati szokásaink alapján, nálunk az utolsó három, 4-es, 5-ös, 6-os csoportba tartozó wobblerek az elterjedtek és a divatosak.  

Füstös Gábor

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 1
Havi: 44
Össz.: 18 726

Látogatottság növelés
Oldal: Wobblerhatározó
Wobbler - © 2008 - 2024 - wobbler.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »